Pintér Szilvia: Motivációk
A Vigyázz, hova lépsz! nem csak egy utazás története. A mű gondolatának születése és a tényleges megvalósulás között nagy utat jártak meg a készítők és az őket támogató szakemberek is.
Az eredeti koncepció szerint egy színpadi mű létrehozása járt a fejünkben, ahol a tánc és a mozgás is nagy hangsúlyt kap. Néhány ötletet megtartottunk, néhány átalakult, de a motiváció és a lelkesedés mindvégig töretlen maradt a nehézségek ellenére is.
Mind színészként, mind színház-drámapedagógusként az egyén és az egyén által cipelt hátizsák tartalma érdekel a legjobban. Melyek azok az élettörténetek, élmények, örömök, lelki sebek, amelyből megszólal az ember akár egy szerep megformálásakor, akár nézőként, vagy egyszerűen civil emberként.
Tudom, hogy vannak, akik ezt a képzeletbeli hátizsákot nagyon könnyen lerakják, kinyitják, kipakolják. De mi van azokkal, akik erre kezdetben képtelenek egyedül, mégis érezhető rajtuk, hogy szeretnének kicsit megkönnyebbülni, kicsit a cipelt dolgaikat másokkal megosztani, hogy való énjünk, a bennük rejlő érzések, gondolatok, vágyak, valamihez való tehetség apró szikrái felszínre kerülhessenek?
Hiszem, hogy a játék, a színjáték a játszó személy valós énjét hozza előtérbe. Tapasztalatom, hogy önfeledten játszani viszont csak ott lehet, ahol a játszani kívánó személy biztonságban érzi magát, ahol olyan lehet, amilyen valójában. Erre a biztonságra vágyik minden ember.
Különösen fontosnak tartom, hogy hangsúlyt fektessünk a fiatal korosztályra, a kamaszokra, és ezen belül is egy olyan szegmensre, akiknek sokkal jobban meg kell harcolniuk a figyelemért, a valós törődésért, a szeretetért, a megbecsülésért. Ők azok, akik többnyire rajtuk kívül álló okok miatt nem családban, hanem gyermekotthonokban és nevelőszülőknél kell, hogy felnőjenek.
A feljebb tárgyalt elhivatottság eredményeként indult el a SZIA Színház program, ahol gyermekvédelmi rendszerben felnövő fiatalok által készült el a Vigyázz, hova lépsz! című hangjáték. Ez a darab valóban velük íródott, róluk szól.
A színdarabban való részvétel által gazdagodik az önismeret, az ember és a társas kapcsolatok rendszere, és az egyén képessé válik arra, hogy eligazodjon a világban. Azt gondolom, hogy felelőssége van mindenkinek a gyermekek, kamaszok életében, legyen az szülő, tanár, színész, színházi ember vagy pedagógus lelkülettel megáldott felnőtt, akiknek lehetősége adódik arra, hogy a diákoknak bemutassák a világot a maga valójában. Az ő nyitottságuk, jellemük, jelenlétük, értékrendjük tud példa értékűvé vagy elrettentővé válni a diákok számára. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy olyan előadások is létrejöjjenek, amelyben a feldolgozandó élethelyzet, probléma valós érintettjei szerepelnek, és a hasonló szituációkat átélő korosztályt is megérinti.
